Soha nem voltam az a típus, aki hosszabb időn át kitartott volna egyetlen mozgásforma mellett. Kipróbáltam többféle sportot, de igazán egyik sem ragadott meg hosszú távon.

Az első találkozásom a jógával egy nyílt napon történt, ahol egy haladó szintű órára „ültem” be. Nem túlzás azt mondani, hogy a felénél már azon gondolkodtam, felállok és hazamegyek. Az óra végére úgy éreztem, ez nem nekem való. Azután jó pár évig nem is gondoltam a jógára.

A változás akkor kezdődött, amikor egyre gyakrabban éreztem a hátfájást és  a merevséget a mindennapjaimban. Tudtam, hogy tennem kell valamit, és így jutott eszembe újra a jóga. Eleinte kizárólag a fizikai testem miatt kezdtem el rendszeresen órákra járni. Figyeltem, ahogy a hátfájásom enyhül, az ízületeim mozgékonyabbá válnak, és a testem hálás a törődésért. Az igazi fordulópont azonban az volt, amikor elkezdtem a jóga mélyebb rétegeit is megtapasztalni: nemcsak a testemet, hanem az elmém és a lelkem is megmozgatta.